líget
- noun [ masculinefeminine ]
- 
               Lígit fulgor vel fulmen, - Wrt. Voc. 52, 46 .
 
- 
               Hys ansýn wæs swylce lígyt, - Mt. Kmbl. 28, 3 :
- 24, 27 .
 
- 
               Ðǽr begann tó brastligenne micel þunor and líget sceótan, - Homl. Th. ii. 196, 23 .
 
- 
               Swá háttra sumor swá mára þunor and líget, - Lchdm. iii. 280, 10 .
 
- 
               [Swá stor þunring and lǽgt wes, swá dæt hit ácwealde manige men, - Chr. 1085 :
- Erl. 219, 22 .]
 
- 
               Æfter ðæm wolcne cymeþ légetu and þunor, - Blickl. Homl. 91, 33 .
 
- 
               Légitu, - Ps. Surt. ii. 196, 19 .
 
- 
               Légite fulgoris, - 190, 15 .
 
- 
               Men sweltaþ for ðæs þunres ege ánum and ðære lígette, - Wulfst. 207, 26 .
 
- 
               Ðæt fýr ábyrst út þurh lígett [lígette, MS. R. P.], - Lchdm. iii. 280, 7 .
 
- 
               Hé lǽdeþ wind and líget, - Ps. Th. 134, 7 .
 
- 
               Gif lígette and þunorráde eorþan and lyfte brégdon si corusci ac tonitrua terras et aera terrerent, - Bd. 4, 3 ;
- S. 569, 12 .
 
- 
               Lígette coruscationes, - Ps. Th. 76, 15.
 
- 
               Lígetta, - 143, 7:
 fulgura, - Ex. 19, 16 :
- Exon. 54 b ;
- Th. 192, 15 ;
- Az. 102.
 
- 
               Ðá flugon ða légetu swylco fýrene strǽlas, - Blickl. Homl. 203, 9 .
 
- 
               Lígetu, - Ps. Th. 17, 12 :
- Cd. 192 ;
- Th. 240, 2 ;
- Dan. 380 .
 
- 
               Lígetas, - Bd. 4, 3 ;
- S. 569, 22 .
 
- 
               Lígettas fulgura, - Ps. Lamb. 17, 15 .
 
- 
               Lígetta [lýgyttu, MS. C.] fulgura, - Ps. Spl. 134, 7 .
 
- 
               Hé gemanigfealdode his lígeta fulgura multiplicavit, - Ps. Th. 17, 14 .
 
- 
               Légite, - Ps. Surt. ii. 197, 34 .
 
Bosworth, Joseph. “líget.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/21661.
Checked: 1