Bosworth Toller's

Anglo-Saxon

Dictionary online

riht-wís

  • adjective
Dictionary links
Grammar
riht-wís, adj.
Righteous, just
Show examples
  • Rihtwís

    justus,

      Wrt. Voc. i. 75, 69.
  • Rihtwís justus, rihtwísre justior, ealra rihtwísost

    justissimus,

      Ælfc. Gr. 5; Som. 4, 65 : 9, 21; Som. 10, 20.
  • Rihtwís déma,

      Hy. 6, 7.
  • Se ðe underféhþ rihtwísne on rihtwíses naman, hé onféhþ rihtwíses méde,

      Mt. Kmbl. 10, 41.
  • Unscyldig ic eom fram ðyses rihtwísan blóde (

    a sanguine justi hujus

    ),
      27, 24.
  • Ðé ic geseah rihtwísne ætforan mé,

      Gen. 7, 1.
  • Dómas ðíne rihtwíse

    aequitas judicia tua,

      Ps. Th. 118, 75, 172.
  • Rihtwíse

    non errantes,

      Wrt. Voc. ii. 61, 52.
  • Fíftig rihtwísra manna

    quinquaginta justi,

      Gen. 18, 24.
  • Heó is rihtwísre (

    justior

    ) ðonne ic,
      38, 26.
  • Boetius wæs on woruldþeáwum se rihtwísesta,

      Bt. 1; Fox 2, 4.
Etymology
[O. H. Ger. reht-wís : Icel. rétt-víss.]
Similar entries
v. un-rihtwís.
Full form

Word-wheel

  • riht-wís, adj.