ofer-féran
- verb [ weak ]
-
Ic oferférde (
transivi
)- Iordane, Gen. 32, 10.
-
Seó sǽ ðe se Hǽlend oferférde,
- Homl. Th. i. 182, 25.
-
Oberfoerde
emenso,
- Wrt. Voc. ii. 107, 22.
-
Oferférde,
- 29, 33.
-
Mid ðý wit oferférdon (
transissemus
) ðás wununesse ðara eádigra gásta,- Bd. 5, 12; S. 629, 31.
-
Ðet hí ne oferférdan
ne transirent,
- Kent. Gl. 275.
-
Se mór swá brád swá man mæg on twám wucum oferféran,
- Ors. 1, 1; Swt. 18, 34.
-
Se here férde intó Myrcean and fordydon eall ðæt hé oferférde,
- Chr. 1016; Erl. 157, 12. v. ofer-faran.
Bosworth, Joseph. “ofer-féran.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/24056.
Checked: 0