réc
- noun [ masculine ]
-
Réc
fumus,
- Wrt. Voc. i. 284, 18 : 66, 45 : ii. 36, 54.
-
Of ðære stówe steám up árás swylce réc,
- Elen. Kmbl. 1604; El. 804.
-
Réce hí gelícast geteoriaþ
sicut deficit fumus, deficiant,
- Ps. Th. 67, 2.
-
Geondfolen fýre, réce and reáde lége,
- Cd. Th. 3, 31; Gen. 44.
-
In onlícnesse uppástígendra yselena mid réce
instar favillarum cum fumo ascendentium,
- Bd. 5, 12; S. 628, 23.
-
Hé geseah ðone líg ðæs fýres and ðone réc ofer ðære burge wallas áhefenne,
- 3, 16; S. 543, 2 : Cd. Th. 155, 26; Gen. 2578.
-
Bráde lígas, swilce eác ða biteran récas,
- 21, 17; Gen. 325.
-
Ic folcsalo bærne, récas stígaþ haswe ofer hrófum,
- Exon. Th. 381, 5; Rä. 2, 6.
Bosworth, Joseph. “réc.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/25614.
Checked: 0