sǽ-flód
- noun [ masculine ]
-
Grécas hátaþ malina sǽflód ðonne hyt wixst, and ledon ðonne hyt wanaþ (cf. ledona népflód vel ebba,
malina
heáhflód,- Wrt. Voc. i. 57, 11-12), Anglia viii. 327, 29.
-
Wæs án burg sió wæs néh ðæm sǽ óþ án sǽflód com and hié áwéste
civitas repentino maris impetu abscissa, atque desolata est,
- Ors. 2, 7; Swt. 90, 20.
-
On ðissum geáre com ðæt mycele sǽflód, and ærn swá feor up swá nǽfre ǽr ne dyde, and ádrencte feala túna,
- Chr. 1014; Erl. 151, 14.
-
Ðises geáres ásprang up tó ðan swíðe sǽflód, and swá mycel tó hearme dyde swá nán man ne gemunet ðæt hit ǽfre ǽror dyde,
- 1099; Erl. 235, 24.
-
Sǽflóde
indruto,
- Wrt. Voc. ii. 48, 27.
-
Ðá fandode forþweard scipes (
Noah
) hwæðer sincende sǽflód wǽre,- Cd. Th. 86, 28; Gen. 1437.
-
Heofen and eorþe síde sǽflódas
coeli et terra, mare,
- Ps. Th. 68, 35.
Bosworth, Joseph. “sǽ-flód.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/26188.
Checked: 0