Bosworth Toller's

Anglo-Saxon

Dictionary online

ságol

  • noun [ masculine ]
Dictionary links
Grammar
ságol, (v. sowel fustis, Wrt. Voc. i. 94, 22, soþsawel veridicus, 90, 19), es; m.
A staff, cudgel, club
Show examples
  • Ságol oððe stæf fustis, Ælfc. Gr. 9, 28 ; Som. 11, 44:

    fustis,

      Wrt. Voc. i. 84, 28.
  • Ða ságlas

    (vectes)

    sticiaþ inn on ðám hringum ða earce mid tó beranne . . . Ðæt is ðonne ðæt mon ða earce bere on ðǽm ságlum,
      Past. 22, 1; Swt. 171, 5-12.
  • Hié Claudium mid ságlum of beótan,

      Ors. 2, 6; Swt. 88, 26.
  • Hét ða cwelleras mid stearcum ságlum hine beóton,

      Homl. Th. i. 424, 32.
  • Mid stíðum ságlum beátaþ,

      432, 12: 468, 33.
  • Hét his cwelleras ðone hálgan beátan mid heardum ságlum. Ðá bærst sum ságol intó ánes beáteres eágan,

      Homl. Skt. i. 4, 142.
  • Mid swurdum and sáhlum

    cum gladiis et fustibus,

      Mt. Kmbl. 26, 47, 55.
  • Hé stafas ł sáhlas ísenne tóbræc

    vectes ferreos confregit,

      Ps. Lamb. 106, 16.
Etymology
[Æk bær an honde ænne saȝel (staf, 2nd MS. ) stronge, Laym. 12280.]
Full form

Word-wheel

  • ságol, n.