spédig
- adjective
-
Him féran gewát Abraham wíde óð ðæt hé tó Siem com síðe spédig (
prosperous in travel
], Cd. Th. 107, 3; Gen. 1783.
-
Hé wæs swýðe spédig man on ðǽm ǽhtum ðe heora spéda on beóþ, ðæt is, on wildrum,
- Ors. 1, 1; Swt. 18, 8.
-
Ic ne eom swá spédig (
dives
) ðæt ic mǽge bicgean mé wín,- Coll. Monast. Th. 35, 17.
-
Of spé[digre], of gestreónfulre
sumptuosa, copiosa.
- Hpt. Gl. 491, 4.
-
Mundbora meahtum spédig
a protector abundant in power (God ),
- Exon. Th. 143, 27; Gú. 667: 198, 14; Ph. 10: 305, 2; Fä. 82.
-
Wæstmum spédig,
- Cd. Th. 169, 19; Gen. 2802.
-
Mihtum spédge,
- 101, 25; Gen. 1687.
-
Spédige,
- Ps. Th. 59, 5.
-
Spédig
potens,
- Ps. Lamb. 77, 65.
-
Hé on eorðan byþ eádig and spédig
potens in terra erit,
- Ps. Th. 111, 2.
- Se sunu wæs sigorfæst, mihtig and spédig, Rood Kmbl. 299; Kr. 151.
-
Mægena God, milde and spédig
Deus virtutum,
- Ps. Th. 79, 14.
-
Dǽdum spédig,
- 67, 18: 104, 7.
Bosworth, Joseph. “spédig.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/28433.
Checked: 0