tó-slítan
- verb [ strong ]
-
Ic tóbrece oððe tóslíte
rumpo,
- Ælfc. Gr. 28, 6; Zup. 177, 4.
-
Ic tóslíte scinrio, Zup. 178, 6 : lacero, 36; Zup. 214, 10:
lanio,
- Zup. 216, 15.
-
Ðæt níua tóslítaþ
the new maketh a rent,
- Lk. Skt. Lind. 5, 36.
-
Se héhsacerd tóslát ł torende
(scindens)
woedo his,- Mk. Skt. Lind.
14, 63: Past. 3; Swt. 35, 20.
-
Hé tóslát (disrupisset) ða raceteága,
Mk. Skt.
- 5, 4.
-
Ne tóslíte ué ðæt cyrtel
non scindamus tunicam,
- Jn. Skt. Lind. Rush. 19, 24.
-
Ðá hét ic eald hrægl tóslítan and habban wið ðæm fýre
jussi scissas uestes opponere ignibus,
- Nar. 23, 30.
-
Ðæs temples wáhryft wearð tósliten on twégen dǽlas fram ufeweardon oð nyþeweard
the veil of the temple was rent in twain from the top to the bottom.
- Mt. Kmbl. 27, 51.
-
Tóslitten wæs ðæt nett rumpe-batur retia, Lk. Skt. Lind. 5, 6. I a. to give a torn appearance to anything,
to serrate
(of leaves) :-- Ðeós wyrt is gehwǽdon leáfun and tóslitenon,- Lchdm. i. 290, 9.
- I b. figuratively :-- Héé
- Gif ðé hwæt yfeles biþ, hraþe hyt byþ tósliten, swá wæs Abdias gyrdels ðæs wítegan. Lchdm. i. 328, 2.
-
Ðú tóslite wyllas and burnan
tu dirupisti fontes et torrentes;
thou didst cleave the fountain and the flood (A.- V. ), Ps. Spl. 73,
16.
-
Hé tóslát stán
dirupit petram;
he opened the rock (A.- V. ), 104, 39.
-
Hé tóslát sǽ
interrupit mare,
- Ps. Lamb. 77, 13.
-
Stánas tósliten ł tobrocen wéron petrae scissae sunt, Mt. Kmbl. Lind. 27, 51. II a. figuratively :-- Ðá ic ðære heortan heardnesse mid geornfullícre fandunge tóslát
cum cordis duritia studiosis percunctationibus scinditur.
- Past. 21; Swt. 155, 5.
-
Wurmas tóslítaþ heora lícham*-*an mid fýrenum tóðum,
- Homl. Th. i. 132, 17.
-
Ða líchoman ðe wildeór ábiton, oþþe fixas tóslitan,
- Blickl. Homl. 95, 16.
-
Gifhund mon tóslíte oððe ábíte,
- L. Alf. pol. 23; Th. i. 78, 2.
-
Ðæt se werewulf tó swíðe ne tóslíte, ne tó fela ne ábíte of godcundre heorde,
- L. I. P. 6; Th. ii. 310, 31.
-
Ðe læs hig (porci) eów tóslýton (-slítas, Lind. )
ne dirumpant vos,
- Mt. Kmbl. 7, 6.
-
Tóslítan (-en, MS. )
discerpere, dilaniare.
- Hpt. Gl. 423, 54.
-
Ðam ðe tósliten (
bitten by a dog
) sý,- Lchdm. i. 362,
25 : 370, 16.
-
Se ðe tósliten beó
he that is bitten by a snake,
- Num. 21, 8: Homl. Th. ii. 240, 18.
-
Swá swá sceáp from wildeórum beóþ fornumene, swá ða earman ceaster*-*waran tóslitene wǽron fram heora feóndum
(discerpuntur ab hostibus),
- Bd. 1, 12 ; S. 481, 26.
-
Scípo diówlíca ne forlǽt ðú onerninge ðætte wé sié tósliteno
oves diabolica non sinas incursione lacerari.
- Rtl. 36, 1.
- Góman beóþ tóslitene, Soul Kmbl. 216; Seel. 110.
-
Ða tóslitenan wunda heó forþrycceþ,
- Lchdm. i. 356, 14.
-
Mon
eá þe tóslíteþ, ðætte nǽfre gesomnad wæs,- Exon. Th. 380, 33; Rä. 1. 18.
-
Sibbe tóslítaþ sinhíwan tú,
- 284, 16; Jul. 698.
-
Ðæt God gegeadrade monn ne tóslíte
quod Deus conjunxit, homo non separet.
- Mt. Kmbl. Lind. 19, 6.
-
Ic undóe ł tóslíto tempel ðis
ego dissoluam templum hoc,
- Mk. Skt. Lind. Rush. 14, 58.
-
Hý sǽlða tóslítaþ,
- Salm. Kmbl. 697; Sal. 348.
-
Tóslát
destruit,
- Mt. Kmbl. p. 16, 16.
-
Tóslítende (eft gié tóslítas, Lind. Rush. ) Godes bebod
rescindentes uerbum Dei,
- Mk. Skt. 7, 13.
-
Ríc tósliten biþ
regnum desolabitur,
- Mt. Kmbl. Lind. 12, 25.
-
Wæs semninga heofones smyltnes tósliten
subito interrupta est serenitas,
- Bd. 5, 1 ; S. 613, 24.
-
Ðurh ðæt wierð tóslieten (-sliten, Cott. MSS.) sió stilnes hiera hiéremonna módes and biþ gedréfed sió smyltnes hiera lífes
subditorum vitam dissipata quietis tranquillitate confundunt,
- Past. 40; Swt. 289, 7.
-
Hú oft sió bisgung ðæs ríces tóslít ðæt mód ðæs recceres
quod plerumque occupatio regiminis soliditatem dissipet mentis,
- Past. 4; Swt. 37, 11.
-
Tóslittaþ
discordat,
- Mt. Kmbl. p. 2, 8.
Bosworth, Joseph. “tó-slítan.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/30851.
Checked: 0