un-áberendlíce
- adverb
-
Ðæt hé ðæt ryht tó suíðe and tó ungemetlíce and tó unáberendlíce ne bodige
ne recta nimie et inordinate proferantur,
- Past. 15 ;
- Swt. 95, 18.
-
Ðæt hí tó unáberendlíce ne beóden
ne plus justo jubeant,
- 28 ;
- Swt. 189, 19.
-
Wé wǽron unáberendlíce fornumene,
- Homl. Th. ii. 416, 12.
Bosworth, Joseph. “un-áberendlíce.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/32500.
Checked: 1