á-tyhtan
-
Hí átiht (adtendit) fram slǽwþe,
- Scint. 67, 2.
-
Átiht (extende) þá só; ðan lufe gynd ealne embehwyrft,
- 2, 16.
-
Þænne geþanc ná tó bebodum só;ðre lufe byð átiht
(tenditur),
- 53, 7.
-
Átyht,
- Past. 301, 19.
-
Óðer bið tó ungemetlíce átyht
inordinate extenditur,
- 293, 13.
-
¶ Átyht
intent
-
:-- Átiht mid bígenge his gebedes
orationis studio intentus,
- Gr. D. 71, 10: Scint. 36, 16.
-
Átihtre smeágunge
intenta meditations,
- 124, 2.
-
His eágena átihtan scearpnysse,
- Gr. D. 171, 14.
-
Eárum átihtum,
- Dóm. L. 69.
-
Wé átihtaþ
suademus,
- R. Ben. I. 84, 10.
Bosworth, Joseph. “á-tyhtan.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/39270.
Checked: 1