tó-drífan
- verb [ strong ]
-
Wit ætsomne on sǽ wǽron fíf nibta fyrst, óþþæt unc flód tódráf. Beo. Th. 1095; B. 545. II. to scatter, disperse :-- Se wulf tódrífþ (tódrífeð. Lind. Rush.) ða sceáp
lupus dispergit oves, Jn. Skt.
- 10, 12.
-
Wulfas tódrífaþ dine heorde,
- Blickl. Homl. 225, 18.
-
Ðú hí wíde tódríf disperge illos, Ps. Th. 58, II. Hé híi wolde on ðam wéstenne wíde tódrífan
ut prosterneret eos in deserlo,
- 105, 21.
-
Wurde seó eorbe tódrifen mid ðam winde swá swá dust,
- Bt. 33, 4; Fox 130, 8: Met. 20, 104.
-
Licgaþ æfter lande loccas tódrifene,
- Andr. Kmbl. 2852 ; An. 1428.
-
III. to scatter, destroy :-- Hé hí on heora fácne fæste tódrífeþ
in malitiis eorum disperdet illos Dominus,
- Ps. Th. 93, 22.
-
Do míne feóndas tódrífe
disperdes inimicos meos,
- 142, 12.
-
IV. to drive away, send elsewhere :-- Ðú ús tódrife repulisli nos. Ps. Th. 59, l. Fram áswengde vel tódráf
excussit, i. dejecit,
- Wrt. Voc. ii. 146, 18.
- Dryhten áwearp hine ðá of ðam wuldre and wíde tódráf. Salm. Kmbl. 928; Sal. 463.
-
Se ðe æfter rihte wille æfter spyrian swá deóplíce, ðæt hit tódrífan ne mæg monna æenig ne ámerran ǽénig eorðlíc þincg
quisquis vestigat verum, cupitque nullis ille deviisfalli,
- Met. 22, 3.
-
Ða tódrifenan
actos.
- Wrt. Voc. ii. 9, 58.
-
V.
to drive away, dispel, put an end to
:-- Gáte tord ða swylas tódrífþ,- Lchdm. i. 356, l. Ða springas hyt tódrífeþ,
7.
-
Se hálga deófulgild tódráf and gedwolan fylde,
- Andr. Kmbl. 3372; An. 1690.
-
Tódríf ðone mist ðe nú hangaþ beforan úres módes eágum
disjice nebulas,
- Bt. 33, 4 ; Fox 132, 32 : Met. 20, 264.
-
Wearð se háta líg tódrifen and tódwæsced,
- Cd. Th. 238, II; Dan. 353.
Bosworth, Joseph. “tó-drífan.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/30653.
Checked: 0