tó-drǽfan
- verb [ weak ]
-
God ða hǽðenan tódrǽfþ
(disperdet),
- Jos. 3, 10.
-
Seó sunne tódrǽfþ ða nihtlícan þeóstru,
- Lchdm. iii. 234, 30.
-
Háligra-manna ðe tódrǽfaþ ða leahtras and deófla heom fram,
- Homl. Skt. ii. 25, 703.
-
Hé is sóð leóht ðe tðdrǽfde ða þeóstra ðises lífen,
- Homl. Th. i. 144, 7.
Hí mynstra tóstæncton, and munecas tó-drǽfdon,
- Chr. 975;
- Erl. 127, 22.
-
Ðæt hé tódrǽfe costnunga fram úre heortan.
- Homl. Th. i. 156, 23.
-
Fela wearð tódrǽfed Godes ðeówa,
- Chr. 975;
- Erl. 126, 12.
-
Heora heriges wæs mycel ofslægen and eall tódrǽfed
cunctus eorum caesus sive dispersus exercitus,
- Bd. 3, 18;
- S. 546, 36.
-
Byþ seó heord tódræfed
dispargentur oves gregis,
- Mt. Kmbl. 26, 31.
-
Beón ða scép tódrǽfede,
- Mk. Skt. 14, 27.
A lutel windes puf mei al todreven hit,
- A. R. 254, 1.
Of þan folak þe wes todrefed,
- Laym. 330.
Bosworth, Joseph. “tó-drǽfan.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/30649.
Checked: 2