wé
- pronoun
-
Ic and ðæt cild gáð unc tó gebiddenne and wé syððan cumaþ eft tó eów,
- Gen. 22, 5.
-
Wé willaþ ðæt ðú ús dó swá hwæt swá wé biddaþ (cf. wyt magon, v. 39),
- Mk. Skt. 10, 35.
-
Hwí fæste wé (woe, Lind.)?
- Mt. Kmbl. 9, 14.
-
Wé þonne synt ðe fylgeaþ
it is we that follow,
- Blickl. Homl. 81, 33.
-
Wé men sculon,
- Exon. Th. 46, 33 ;
- Cri. 746.
-
Wé selfe cúþen,
- 147, 7 ;
- Gú. 723.
-
Wé ealle wǽron ðé fylgende, and ðú eart úre ealra fultum ða ðe on ðé gelýfaþ,
- Blickl. Homl. 229, 20.
-
Uton wé ealle wynsumian on Drihten, wé ðe his ǽriste mǽrsiaþ,
- 91, 8
Getíþa ús ðæt ðe wé ðé ætforan ágyltan
. . .anue nobis ut quê (qui has been glossed) te coram deliquimus. . .
,- Hymn. Surt. 124, 30: Exon. Th. 2, 27 ;
- Cri. 25.
-
Wé (Ine and the witan) bebeódaþ,
- L. In. 1
- Th. i. 102, 14.
-
Wé (Alfred) lǽraþ,
- L. Alf. pol. 1 ;
- Th. i. 60, 2.
-
Wé (Athelstan) cwǽdon,
- L. Ath. i. 2 ;
- Th. i. 200, 5.
-
Wé (Cnut) willaþ,
- L. C. E. 6 ;
- Th. i. 364, 5.
-
Nú hæbbe wé scortlíce gesǽd (cf. Scortlíce ic hæbbe nú gesǽd, 10, 3)
,- Ors. 1,1 ;
- Swt. 14, 26: 22, 1: 24, 23.
-
Swá wé ǽr cwǽdon (cf. swá ic ǽr cwæþ, 8, 14)
,- 24, 32.
-
Wé mihton ðás rǽdinge menigfealdlícor trahtnian,
- Homl. Th. i. 556, 13.
-
Hwæt wille wé eów swíðor secgan be ðisum symbeldæge,
- ii. 444, 13: Blickl. Homl. 115, 28.
-
Beówulf maþelode : ' Wé ðæt ellenweorc fremedon',
- Beo. Th. 1920 ;
- B. 958: 3308 ;
- B. 1652.
Bosworth, Joseph. “wé.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/34727.
Checked: 1