neáh-gebúr
- noun [ masculine ]
- prefix
-
Néhgebúr
adfinis,
- Wrt. Voc. ii. 9, 68 :
convical,
- 135, 56.
-
Míne frýnd and míne miáas and míne neáhgebúras
amici mei, et proximi mei,
- Ps. Th. 37, 11.
-
His neáhgebúras (néhebúras, Lind.: néhgibúras, Rush.)
vicini,
- Jn. Skt. 9, 8.
-
Hyre néhchebúras (néhhebúras, MS. A.: néhebúras, Lind.: néhgibúras, Rush.),
- Lk. Skt. 1, 58, 65.
-
Néhhebúras,
- 14, 12 : 15, 6.
-
Neapolite ða heora néhgebúras,
- Blickl. Homl. 201, 19.
-
Néchebúrena gefeoht
intestinum bellum,
- Wrt. Voc. i. 35, 16.
-
V. men his neáhgebúra (néhbúra),
- L. Ath. i. 9 ;
- Th. i. 204, 11.
-
On his néhebúra gewitnesse,
- v. 8, 7 ;
- Th. i. 238, 3.
-
Se ðe æfter ǽnegum ceápe ríde, cýþe his neáhgebúrum ymbe hwæt hé ríde,
- L. Edg. S. 7 ;
- Th. i. 274, 20 : Ps. Th. 30, 13.
-
Ne laða ðú ðíne welegan neáhgebúras,
- Past. 44 ;
- Swt. 323, 21.
Bosworth, Joseph. “neáh-gebúr.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/23475.
Checked: 1