rót
- adjective
-
Ðǽr moncyn mót for Meotude rót sóðne God geseón and aa in sibbe gefeón,
- Exon. 355, 33; Reim. 86. v. un-rót, rétan, rót-hwíl, rótlíce, rótness.
-
Se góda man swá hé swíðor áfandod biþ, swá hé rótra biþ, and neár Gode, óþ ðæt hé mid fulre geþincþe færþ of ðisum lífe tó ðam écan lífe. Se yela swá hé oftor on ðære fandunge ábrýð, swá hé forcúðra biþ, and deófle neár, óþ ðæt hé færþ of ðisum lífe tó ðam écan wíte,
- Homl. Th. i. 268, 26-31.
-
Drihten cwæþ, ðæt wé sind miccle róttran ðonne ða fugelas (cf. Besceáwiaþ ða hrefnas . . . gé synt hyra sélran,
- Lk. Skt. 12, 24);
-
Gode geþíhþ ealra gesceafta rótost, and Gode leófost, buton ðám heofenlícum englum ðe nǽfre ne syngodon, ii. 462, 31-34, On ðam ilcan geáre forbarn ðæt hálige mynster on Lundene ... and ðæt mǽste dǽl and ðæt rótteste ealle ðære burh
- , Chr. 1086; Erl. 220, 20.
Bosworth, Joseph. “rót.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/25984.
Checked: 0