stól
- noun [ masculine ]
-
Stool
tripes,
- Wrt. Voc. ii. 122, 75.
-
Gewyrc stól of þrím treówum . . . geót under ðone stól,
- Lchdm. ii. 76, 21-24.
- Man sceal habban . . . sceamelas, stólas, Anglia ix. 264, 21.
-
Sóna se stól (
the throne
) scylfþ,- L. I. P. 4 ; Th. ii. 308, 1.
-
Stóles
cathedrae (pontificalis ),
- Hpt. Gl. 454, 33.
-
Se sit swelce hé sitte on ðæm stóle ðæs forhwierfdan gemótes . . . Se biþ beforan ðe on ðæm stóle sitt ðǽ;m óðrum ðe ðǽr ymb stondaþ,
- Past. 56 ; Swt. 435, 24-28.
-
Heofnes Wealdend ðe siteþ on ðam hálgan stóle,
- Cd. Th. 17, 16 ; Gen. 260 : 19, 33 ; Gen. 300.
-
Hú hé him strenglícran stól ge*-*worhte,
- 18, 15 ; Gen. 273.
-
Geseón selfes stól herran ðínes,
- 36, 4 ; Gen. 566.
-
Ofer stól
super cathedram (Mosi ),
- Mt. Kmbl. Lind. 23, 2.
Bosworth, Joseph. “stól.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/29068.
Checked: 0