þweál
- noun [ neuter ]
-
Ðhuehl, thuachl
delumentum,
- Txts. 55, 641.
-
Þweál, Wrt. Voc. i. 61, 20: ii. 25, 18: delumentum, i. lavatio, 138, 52:
lustramentum,
- Hpt. Gl. 483, 20.
-
Ðeáh swín áðwægen sié, gif hit eft filþ on ðæt sol, ðonne biþ hit fúlre ðonne hit ǽr wæs, and ne forstent ðæt ðweál náuht,
- Past. 54; Swt. 421, 3.
-
Hwæt forstent him ðæt ǽrre ðweál (
lavatio
), 21. -
Ðæt wæter his bána ðweáles
aqua lavacri,
- Bd. 3, 11; S. 536, 6.
-
Clǽnsunge ðweáles and bæþes
lavacri purificationem,
- 1, 27; S. 495, 16.
-
Be weres þweále
de viri lotione,
- L.Ecg. C. xxvi. tit.; Th. ii. 130, 10.
-
Æfter fóta ðweále
post pedum lavationem,
Anglia xiii.- 392, 392: R. Ben. 83, 23.
-
For ðæs reáfes þweále,
- 91, 4.
-
Swýn ðe cyrþ tó meoxe æfter his ðweále,
- Homl. Th. ii. 380, 11.
-
Se Hǽlend hí áþwóh mid þweále,
- 242, 29: Blickl. Homl. 147, 22.
-
Mid þweále ðæs hálgan fulluhtes,
- Lchdm. iii. 434, 2.
-
Eádig ðú eart ðe onfénge ðone þweál mínre gife,
- Homl. Skt. ii. 30, 111.
-
Þweálu clǽnes wǽles
lavacra puri gurgitis,
- Hymn. Surt. 52, 13.
-
Þweála (þweálu, MS. A.) calica
baptismata calicum,
- Mk. Skt. 7, 8.
-
Pund ðuahles
librum ungenti,
- Jn. Skt. Lind. 12, 3.