ád
- noun [ neuter ]
-
Aad
rogus,
- Wrt. Voc. i. 39, 52.
-
Ád,
- 85, 29.
-
Ðæt ád wæs forburnen,
- Hml. S. 4, 336.
-
Hine (
the Phenix
) ád þeceð,- Ph. 365.
- Bán, ádes láfe, 272.
-
Ádes
rogi,
- An. Ox. 3519.
- 'Eówer hrá bryttað lácende líg' . . .
-
Þá wurdon hié deáðes on wénan, ádes
- , El. 585.
-
Se líg ne móste heora fex forswǽlan on þám áde (
the fiery furnace
),- Hml. S. 16, 76.
-
Hí hine tó ðǽm áde beran wyllað,
- Ors. 1, 1; S. 20, 27.
-
Æt áde . . . bánfatu bærnan,
- Beo. 1114.
-
Ád
pyram,
- An. Ox. 2455.
-
Ád hladan,
- Gen. 2901.
-
Ád unwáclicne, helmum behongen, hildebordum, beorhtum byrnum,
- Beo. 3138.
-
Hét mycel ád ontendan on ymbhwyrfte ðæs mǽdenes,
- Hml. S. 9, 117.
-
Ád
incendia,
- An. Ox. 3951.
-
Áda
flammarum, i. rogorum,
3554. -
Ontendnessum, ádum
incendiis,
1432. -
Ádum
torribus, i. caminis,
4025.
Bosworth, Joseph. “ád.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/37487.
Checked: 0