déman
-
Ic déme (doemo, L.) swá swá ic gehýre
sicut audio judico,
- Jn. 5, 30.
-
Gif ic déme (doemu,
- R.) mín dóm is sóð, 8, 16. 'Mé
-
Yfele geréfan þá þe on wóh démaþ,
- 61, 26.
- Déme gé swá swá gé willon ꝥ eów sý gedémed, 28.
-
Ic ne déme (doemo,
- L., doemu, R.) nánum men, Jn. 8, 15.
-
Se mon þe démeþ þǽm earmum búton mildheortnesse,
- Bl. H. 95, 35.
-
Ic démde twelf þeódum,
- 155, 29.
-
Hé gecýðde ðæt hé him déman nolde, ðá hé gedyde dæt hí him selfe démdan . . . eft hit wæs gecweden: 'Ðǽr wé ús selfum démden, ðonne ne démde ús nó God'
constat quod a suo judicio abscondere voluit quos sibimetipsis judices fecit . . . Hinc dicitur: 'Si nosmetipsos dijudicaremus, non judicaremur,'
- Past. 415, 3-8.
-
Samuel and Daniel cildgeonge forealdedum mæssepreóstum démdon (
judicaverant
),- R. Ben. 115, 8.
-
Dém folcum
judica populos,
- Ps. Th. 7, 8.
-
Hé him symle rihle déme,
- Bl. H. 43, 11.
-
Þú hí on rihtum rǽdum démest
judicas populos in aequitate,
- Ps. Th. 66, 4.
-
Hé démeð fyrhte þearfan
judicabit pauperes,
- 71, 4.
-
Hié gescyldaþ þá unscyldigan, and þá scyldigan þearlwíslíce démaþ,
- Bl. H. 63, 20.
-
Dém þú þín folc,
- Ps. Th. 71, 2.
-
Dém þíne ealde intingan
judica causam tuam,
- Ps. Th. 73, 21.
-
Ðonne hié ðá scylda on him selfum démen and wrecæn
cum culpas se judice puniat,
- Past. 151, 17.
-
Ic sóð symble déme
ego justitiam judicabo,
- Ps. Th. 74, 2.
-
Hé riht folcum démeð,
- 95, 10.
-
Démað ǽlcon men riht quod justum est judicate, Deut. 1, 16. (4 a) with cognate acc. :-- Hié démaþ heora dómas
they give their judgements,
- Bl. H. 63, 18.
-
Sé þe þá gebregdnan dómas démde,
- 99, 32.
-
Dém mínne dóm
judica judicium meum,
- Ps. Th. 118, 154.
-
Démað steóp*-*cildum dómas sóðe
judica pupillo,
- 81, 3.
-
Dém þú hí tó deáþe,
- Jul. 87.
-
Nó hý hine tó deáþe déman móston,
- Gú. 521.
-
Deáþe déman,
- El. 303.
-
Hé eallum démeð leán æfter ryhte,
- Cri. 846.
-
On swá hwæðere hond Dryhten mǽrðo déme swá him gemet þince,
- B. 687.
-
Hwæt mé God déman wille,
- Sat. 109: Cri. 803: Jul. 707: An. 75.
-
Heora scriftbéc tǽcan swá swá hié úre fæderas démdon,
- Bl. H. 43, 9.
-
God wolde hyra nýdwræce déman
God would decree their exile,
- Gú. 526. (7 a) of decision by lot :--
-
Hleótan man mót . . . ꝥ him déme seó tá, gif hí hwæt dǽlan willað,
- Hml. S. 17, 86.
-
Doemo ic
arbitror,
- Jn. L. 21, 25.
-
Doema
censeo,
- Wrt. Voc. ii. 103, 58.
-
Ne démeð hé
non retur,
- 61, 57.
-
[Swá] þearle hé démde
tantopere (i. tam valde) taxauerat (i. iudicauerat ),
- An. Ox. 2014.
-
Hí eahtodon eorlscipe and his ellenweorc démdon, swá hit gedéfe bið þæt mon his dryhten wordum herge,
- B. 3175.
-
Is árlic þæt wé ǽfæstra dǽde démen, secgen Dryhtne lof,
- Gú. 498: Sat. 299.
-
Hié Dryhtnes ǽ déman sceoldon, reccan fore rincum,
- Ap. 10: An. 1196: 1405.
-
Wé þæt hýrdon hæleð eahtian, déman dǽdhwate, þætte gelamp,
- Jul. 2.
-
Déman, meldan,
- Rä. 29, 11.
Bosworth, Joseph. “déman.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/42666.
Checked: 0