deófol
-
Ðæt lytige dióful (
hostis callidus) ðonne hé gesihð . . . Swá déð se dióful (diabolus) . . . Swá ðæt dióful (corruptor )
. . . Swá déð ðæt dióful,- Past. 415, 10-30.
-
Se dióbul (dióful,
v. l.
),- 227, 5.
-
Þæt deófol cwæð tó þam folce,
- Bl. H. 243, 2, 4, 9, 14.
-
Ꝥ wæs þæt deófol ꝥ seó þeód hyre for god beeódon, and hí nemdon þone Astaróþ,
- Shrn. 120, 31.
-
Forlét se deófol (diówl, L., ꝥ deóful, R.
diabolus
) hine,- Mt. 4, 11.
-
Gyf se deóful ádrífð út þone deóful
si Satanas Satanan eicit,
- 12, 26.
-
Hú mæg hé ðe wiðerworda diówul (ðe diówl,
L. Satanas
) ðone diówul (ðone diówl,- L.) fordrífa, Mk. R. 3, 23.
-
Dióbul,
- Mt. L. 4, 5.
-
Cunnung diábles
temtatio diaboli,
- Mk. p. 1, 16.
-
Satanase ðám ealdan deófle,
- Nic. 14, 1.
-
Ne maga gié Gode gehéra and dióble (
Mamonae
),- Mt. L. 6, 24.
-
Díwle and englum his,
- 25, 41.
-
Ðá deófol hine swungan,
- Shrn. 52, 27.
-
Ðæt deófol genam mid him óþre seofon deóflo . . . Þá deófla blǽstan ofer hine,
- Bl. H. 243, 4-11: Sat. 319.
-
Deófla (diówla, L. R.) ealdor
princeps demonum,
- Mk. 3, 22.
-
Dióbla aldor
Belzebub,
- Lk. p. 7, 5.
-
Ondetung dióla, p. 4, 17. II a. of demoniacal possession :-- Se deófol (ꝥ deóful, R., ðe diówl, L.) hyne forlét
exiit ab eo daemonium,
- Mt. 17, 18.
- Diúbol, p. 16, 4.
-
From díwble is gestyred
a daemonio vexatur,
- 15, 22.
-
Hé ðone diówel (
daemonem
) fordráf of menn,- Lk. p. 4, 16.
-
Dióul,
- 4, 33.
-
Férdon þá deóflu (diówlas,
- L.) of manegum, 4, 41.
-
Ðá diówblas,
- Lk. L. 8, 33.
-
Ðá deófla (þá deoful,
- R.) bǽdon, Mt. 8, 31.
-
Gyf ic ádrífe út deófla (dióules,
- L., deóful, R.) . . . Gyf ic áwurpe deóflu (diówles, L., deóful, R.), 12, 27, 28.
-
Diúlas, Lk. p. 7, 4. II b. a devil as object of worship, false god. Cf. deófol-gild :-- Alle godas ðióda dióful
omnes dii gentium daemonia,
- Ps. Srt. 95, 5.
-
Hiera deófla sum
Proserpinam,
- Wrt. Voc. ii. 85, 3.
-
Godes ǽ ús forbiét diófulum (deóflum, v. l.) tó offrianne
lex Dei sacrificia Satanae prohibet,
- Past. 369, 3.
-
Þǽr hǽþene men deóflum onguldon,
- Bl. H. 221, 3.
-
Eówer án is deófol (diúl,
- L., diówul, R.), Jn. 6, 70.
- Diúbul, p. 5, 3.
-
On þám gé deóflu drincan ongunnon,
- Dan. 750.
-
Hé cleopode réceleáslíce tó his þeówtlinge: 'Cum, deóful, hider and unscó mé' (
veni, diabole, discalcea me
),- Gr. D. 221, 21.
- v. ealdor-, hell-deófol.
Bosworth, Joseph. “deófol.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/42689.
Checked: 0