hátan
- verb
-
Meroe hátte án ígland,
- Lch. iii. 258, 18. þý
-
In tún þone þe hátte (háta, L. ) Gezemani
in uillam quae dicitur Gesemani,
- Mt. R. 26, 36.
-
On þǽre ðióde þe Deira hátte, swíþe neáh þǽre byrig ðe mon nú hǽt Babilonia,
- Bt. 35, 4; F. 162, 20.
-
Mid Latinus wífe Lucrettie hátte,
- Ors. 2, 2; S. 66, 31.
-
Themestocles hátte Atheniensa ládteów,
- 2, 5; S. 82, 13.
-
Marcus þe óþre noman hátte Curtius,
- 3, 3; S. 102, 30: 3, 6 ; S. 108, 24.
-
Hé þǽm munte gesette þone ilcan naman swá swá hé hátte,
- Bl. H. 197, 29.
-
Under þǽm twǽm consulum Tita and Publia hátton,
- Ors. 2, 4 ; S. 70, 8.
-
On ðǽre béc ðe
Morales
hátte,- Past. 107, 18.
-
On bócum ðǽm ðe
Ecclesiastis
hátton,- 275, 16.
-
Frige hwæt ic (
an anchor
) hátte,- Rä. 17, 10.
-
Se hearda stán, sé ðe aðamans hátte,
- Past. 271, 3.
-
Saga mé ðæt andweorc ðe Adam wæs of geworht. Ic ðé secge, of viii punda gewihte. Saga mé: hwæt hátton ðáge ? Ic ðé secge ðæt ǽroste wæs foldan pund . . . ,
- Sal. K. 180, 3-7.
Bosworth, Joseph. “hátan.” In An Anglo-Saxon Dictionary Online, edited by Thomas Northcote Toller, Christ Sean, and Ondřej Tichy. Prague: Faculty of Arts, Charles University, 2014. https://bosworthtoller.com/51795.
Checked: 0